2008. augusztus 31., vasárnap

Egy csillár

 
Hangulat

Csillár dísze lett
egy kioldott masni,
mely útra engedte
az álmot.
Már nincs múlt, s
leselkedő örömöm,
az idő fölött játszva,
ébreszti lángodat.
Körülölel
ez a röpke pillanat,
mely fölébreszti vágyadat,
 Tenmagad...

Közel volt az ég,
és úgy szárnyalt a lélek,
mint a pára,
kaptár mézként kicsordulva,
 szót a csönddel kevergetve,
hajfonatod fésülgette.
Csillár dísze lett
a kioldott masni,
 s úgy hullámzott a magasban,
mint tenger ékén
gondolatim végtelenje...




2 megjegyzés:

Névtelen írta...

...s éke - a gondolat
szabadsága...

M

PHAEDRA írta...

Köszönöm kedves M...

Szerencsések vagyunk mi-egyszerű emberek-bármennyire is megmaradunk örök világutazóknak,a lényeget megtaláljuk "szavak közt a sorban"