2008. július 12., szombat

Phoenix


Feltámadásom
Már nem okoz fájdalmat
Szabad születés.




7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Újjászületés
csodálatos lángjai
szabadságillat

M

erdővidék írta...

Érdekes.
Fölöttébb érdekes, és elgondolkodtató.
(A születés fájdalmas?Az anyának bizonyára...{de a magzatnak is}...˝a halál?vajon fájdalmas?˝...)
...és a feltámadás vajon fájdalmas lehet.
Persze ... lehet ez egy másik asszociáció... a versed... ám én most ezen kezdtem gonolkodni: ha létezik feltámadás... fájdalmas??
...mert nem akarom, hogy még azért is szenvedjenek, akik újra akarnak élni... az életük nem volt elég fájdalom... szülessenek újra a feltámadásukban, fájdalommal, csak azért, hogy az életük egy újabb szenvedés legyen.

Ugye érted te ott...és Te ott a távolban ?... (?)

Pamlerva írta...

Kedves M...
Mivé lenne életünk,ha nem tennénk mi magunk halhatatlanná...?

Köszönöm: Phaedra

Pamlerva írta...

Igen kedves vitya…fájdalmas a feltámadás, minden változás egy lépést jelent életünkben, amely keresi a következő állomást, a hamu fölötti győzelmet .
Ilyen az élet törvénye: érthetetlen, meg kell tanulni, akárcsak a labirintust. Bármikor képesek vagyunk szenvedni: még akkor is, ha boldogok vagyunk.
A főnixféle érzés? Néha tövis, de gyakran balzsam...széles skálán mozog a fájdalomküszöbünk. Gondolj csak a vörös színre...

erdővidék írta...

Jajj! Ne haragudj!
A vörös szín? Számomra ellenszenves érzeteket vált ki. Férfiak esetében az árulással azonosítom.
Nök esetében...hahh...ugye nem kell leírjam a szót.

Pamlerva írta...

Köszönöm. Ezzel a legellentmondásosabb színhasonlattal próbáltam érzékeltetni ezt a fájdalmas újászületést, amely megenged egy következő lépést.

s@só írta...

Nekem a főnixről mindig csak ez jut eszembe, egy dal kölyökkorom egyik kedvenc zenekarától a P.Mobiltól:

A főnix éjszakája

Sötét hegy, fekete fal,
Fekete ágon sötét árny
Ott éli magányos életét
A vad főnix madár

Szárny suhan, rettegést
Fájdalmat hordozó
Minden gyenge állat fél
Karmaitól bújik el

Életében egy a cél:
Utód legyen amíg él
Fészke villám, álma vér
Mindig rabol, sosem kér

Égő fészke elvilágít,
Látják mind az emberek
És a hajnali nap első sugarát
Egy acéltojás töri meg

Minden perc, minden nap
Azért van, hogy utód legyen
Életéért új életű,
Gonosz, nagy madár legyen