2008. július 1., kedd

Amig kicsi az ember...




Amíg ilyen picike az ember talán őszintébben bámul a világra, hagyja,
 hogy a gondolatok egymás hegyén, hátán hömpölyögjenek, bukdácsoljanak a földön.
Aztán ösvényt keresnek, hogy átvonulhasson rajta a batyuhordozók hada.
Sikongva, szaladva kergetőznek egymással, mint megannyi fürge egerentyük, akik egymás nyomát keresik, mégis szaladnak… még azon is túl…
Utolérik önmagukat s megkötik kioldódott masnijukat…

/Forró Hajnalka/

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csodaszép gyönyörűség -
Jaj - csak valahogyan
szét ne fussanak...

M

-szami- írta...

"Bontja a függönyt, mint virág a szirmait,
hogy fényt láthasson végre."

s@só írta...

egy helyen pici lábak, más helyütt kiscipők.... milyen jó nekem, hogy mindkettőt láthatom :)))))))))

Pamlerva írta...

Kedves M...
Nagy csatangolás után száradnak a cipők:)Vigyáznak ám egymásra.Mihez kezdene Kiki fél cipővel?:)No ,nem féltem a Kicsilányt:)

Pamlerva írta...

Kedves Szami...

Csak egy piciny rést találna...
Fény útjába semmi nem állna...

Köszönöm .Szeretettel:Phaedra

Pamlerva írta...

Kedves sasó...
Azokat a piciny kis lábakat én is láttam és bizony melegséggel töltötték meg lelkem.
Kislányom cipellői meg jókedvre derítettek...most már jó helyük lesz a magammal cipelt batyuba(emlékek)
Üdv.Phaedra

Névtelen írta...

Fürge egerentyük:)
Utolérik egymást.
Üdvözöllek Phaedra!