2008. június 8., vasárnap

Ilyenkor...


Ilyenkor ne aggódj miattam.
Lásd, szemembe rejtem világom, s, ha íróasztalomra ömlik a fény, gondomat zsebkendőm csücskébe féltem.
Te csak haladj tovább az úton, a fény nem tör árnyékodra. Ilyenkor ne aggódj értem.
Kacagnak, kacagnak arcomon a kis patakok…

/Pamlerva/

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

A féltés magától tör
előre
az úton,
előttem jár,
meztélába csattog,
magam mögött
nem tudhatom...
Kispatak
mézzel édes
ajkadon...

M

s@só írta...

Járok nálad, olvaslak, és...gondolkodom.

PHAEDRA írta...

Kedves M...
Mindig megtiszelőek számomra az itthagyott gondolataid.
Szeretettel:Phaedra

PHAEDRA írta...

Kedves sasó...
Gondolataimat a mellettem lelt részletekből tördelem.

Szeretettel:Phaedra

vitya írta...

Azt teszem, haladok az utamon...
...rendhagyó módon,
könnyeimmel öntözgetem én is;

PHAEDRA írta...

Kedves vitya...

Néha visszatérnénk az elhagyott útra,
de mégis átugrunk a lehulló korláton...