2008. május 12., hétfő

Talán látnom kéne...


Tavaszi koszorú

Talán látnom kéne
a gyönyörűséget,
mely tavasszá olvasztja
az illatos mézet,
s szemed fényében,
koszorúba fonja ízét.

Hajamba borzol a szél,
belekóstolhatnék a csillagokba...

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy koszorú Májusból
fonva...
Angyalok járnak
a Földön,
csendesen suhanó szárnyak
virágot fakasztanak
minden zöldön...

M

s@só írta...

jajj már te kis Te!
látom azt a borzolást és igen, talán remélem belekóstolsz a csillagokba, én megtettem, nagyon jó ízűek (legfinomabb a Cassiopeia :-DDD)

PHAEDRA írta...

M...

Tudod mit szeretnék?
Meglesni,hogy mit tesznek a virágok,amikor senki nem néz rájuk.

Köszönöm:Phaedra

PHAEDRA írta...

sasó...
Most már tényleg megteszem:)De előbb szövetséget kötök a madarakkal.
Üdv.Phaedra

vitya írta...

Nem kell meglesni a virágokat.
Elég csak tükörbe nézned, vagy olykor próbáld "kívülről" nézni magad...és máris látni fogod, mit tesznek a virágok, amikor nem látod őket.

PHAEDRA írta...

Kedves vitya...
Igazad van...viszont egy dologra nagyon kell vigyázni:nem elmenni magunk mellett.

Köszönöm:Phaedra

vitya írta...

Igen bizony, erre az egy dologra mindig kell vigyázni...és nem csak erre.