2008. május 11., vasárnap

A lényeg...



Elsőként megtanuljuk Édesanyánk mosolyát, arcát, lelkét, szavát, majd megtanuljuk az első lépéseket. Megtanuljuk a kelettől nyugatig, majd északtól délig terjedő látványt, a kölcsönkapott, de megtanult Időt, a nekünk teremtett zöld mező illatát, a vérehulló fecskefű sárgáját, nádszálak hajlongását, piciny kis áfonyabokrok sarjadását… megtanuljuk az eget, a földet, Világ szavát és engedjük, hogy mondataink valahogy egymás mellé álljanak.
Megtanuljuk, hogy búzából kenyér születik és a Lényeg szívünk mélyén lakozik…


5 megjegyzés:

vitya írta...

És, megtanuljuk a hangyaecet ízét,
megtanuljunk egymással kézen fogva járni.
Megtanulunk felejteni.

PHAEDRA írta...

Felejteni...ezt is meglehet tanulni...?

vitya írta...

Igen... azt hiszem, ezt is Jóanyánktól tanuljuk meg. Ő igyekszik belénk plántálni azt a tulajdonságot, hogy a kellemetlent, a rosszat, ne őrizzük magunkban. Ő, sokat dolgozik rajta, hogy sikerüljön megfelelően átadni...
-A magunk módján, ha mi is eljutunk, a szülői korba, mi is dolgozunk ezen.
-S amikor befejeződik az iskola?
Emlékszel?
Amikor kicsi voltál, és Anyukád megkérdezte, hogy: "-Megtanultad a leckét Hajnika?" Te mit válaszoltál... akkor is, ha nem tanultad meg?
Én tudom, hogy hazudtam néha. Azt váaszoltam, hogy: "-Igen, megtanultam!"
Sokkal később jöttem rá, hogy Anyukám tudta, hogy nem tanultam meg a leckét.

Névtelen írta...

Tavaszi virágból
koszorút kötni,
s megtanulunk
nagyon szeretni...

SzK

s@só írta...

"Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén.
Erre gondolsz tán, hogyha így szólsz:
Van remény."
...én így gondolom, szeretettel:sasó