Hadd legyek...

Hadd legyek hamu, vagy ásvány,
Szívem nyomán nőjön hegyi páfrány.
Sziken sarjadjak éltető fűként,
Citrus friss ágain, bársonyos tűként.

Ülepedjek, aprózódjak, tavakban,
Tengerek öblén, vad hegyi patakban.
Nőjön ott kristály, amerre eljutok,
Hát zárványcsapdába ne zárjatok.

Ó, Ti nagy hegyek, fenséges bércek!
Mind társaim lesztek, de egyet ígérek:
Visszatérek egy hangulatban,
Avarzajban, madárdalban.

(Paphnutius:Ha meghalok-részlet-)