Soha nem láttál még
Mégis érzed, hogy
tövisbefolyt véreink
egybekarcolódnak,
lassan összefolynak.
Miért kell Múlt, Jövő
ha minden este
váratlanul lépsz mellém
mint a folyóparti csendben
libbenő holdfénytánc...
Víz se csobban, szél se lebben,
csak két szemed altatja
ujjaim nyoma...
Mégis érzed, hogy
tövisbefolyt véreink
egybekarcolódnak,
lassan összefolynak.
Miért kell Múlt, Jövő
ha minden este
váratlanul lépsz mellém
mint a folyóparti csendben
libbenő holdfénytánc...
Víz se csobban, szél se lebben,
csak két szemed altatja
ujjaim nyoma...
Forró Hajnalka
4 megjegyzés:
Látod? Ez milyen igaz...
Igaz,mert mindent megmagyaráz a pillantás maga...egy megismételhetetlen átnyújtás...egy Kék álom...
Grat!
Köszönöm...ezek azok a nyomok ,amelyeket nem tudunk megismételni...
Megjegyzés küldése