2008. március 22., szombat

Mozdulatlan

Mozdulatlan

Most így állok itt
a Teremtő előtt
Rád támaszkodva ,
de csendes szívvel...
Állok és várok,
mint egy szikla szírt,
melyen megtapad
a Vándor fáradt,
pihenni vágyó teste.
Itt állok és az Idő pereg,
nem teszek semmit
csak támaszkodva várok,
míg egy mozdulat alatt
a Sors alakom szoborrá
vési...

Forró Hajnalka

Nincsenek megjegyzések: