2008. március 1., szombat

Álom

Kedvesem!


Nem emlékszem már álmom tartalmára ,csak azt érzem ,hogy magammal hoztam azt a puhaságot,amelyet a zöld moha érintése adott ujjaimnak. Fogalmam se volt ,hogy létezik ez az érzés …soha nem fogom ezentúl siettetni a nappalt.Ezzel tartozom az éjszakának.
Ezt most csak azért írtam le neked,hogy megértsed:bárhogy is tépáz a forgószél,a túlélésben mindig mellettem maradnak az álmaim.Valóságosnak teremtődött álmok ezek ,melyek kegyelmet adnak és megtartó szálakat.
Hajt a test ,a lélek ,az akarat és érzem azt az elképesztő hősiességet,amely mélyről fakad.
Szeretem az álmaimat és kívánom feldolgozott békéjét…beléjük temetkezem ,hagyom ,hogy Értem ,de nélkülem gondolkodjanak .
Rájuk bízom magam …csak egy kérésem van …ne hagyjanak magamra…és Téged se...
Az alvásban legszebb az álom...




Nincsenek megjegyzések: