2008. február 21., csütörtök

Paphnutius:Életjelek


Halovány, lágy jelek
feltámadnak, pislákolnak,
el-eltűnnek

Ha a Holdba nézek,
Visszanézel-e rám?
Sarlód, tányérod lelkemben éget, érzem...

Nem fáj, nem lüktet,
alattomos-e seb
Nem bűzlő. Édes, befelé vérző.

Én, a Hold, meg Te.
A légből hasítunk
gigantikus háromszöget

melynek vonalain, a
bitek kódolta üzenetek
visszavonhatatlan hullámzanak.

Gondolatok tengere a lég.
Szállít érzelmet, sóhajt, könnyet.
Áthág erkölcsöt, tiltást, rendet.

Remény? Ne élj! Halj!
Tépj, szakíts, semmisíts!
Vagy mutasd meg az ösvényt!

Nincsenek megjegyzések: