Halovány, lágy jelek
feltámadnak, pislákolnak,
el-eltűnnek
Ha a Holdba nézek,
Visszanézel-e rám?
Sarlód, tányérod lelkemben éget, érzem...
Nem fáj, nem lüktet,
alattomos-e seb
Nem bűzlő. Édes, befelé vérző.
Én, a Hold, meg Te.
A légből hasítunk
gigantikus háromszöget
melynek vonalain, a
bitek kódolta üzenetek
visszavonhatatlan hullámzanak.
Gondolatok tengere a lég.
Szállít érzelmet, sóhajt, könnyet.
Áthág erkölcsöt, tiltást, rendet.
Remény? Ne élj! Halj!
Tépj, szakíts, semmisíts!
Vagy mutasd meg az ösvényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése