Kései gondolatok
Nem tudom mi vezetett a hegyre
Ilyen kora este-
Kopott zöld fű és csontszín mészkő
Küzd ,hogy melyikük maradjon fenn,
Mert ,aki győz ,megszerzi a felhő alján
Beszökő novemberi nap utolsó sugarát,
Egy elkésett utolsó fénycsodát.
Most nem fáj semmi-
A mozdulatlan kőtest-torzó
Elnyeli szenvedésem.
Most tiszta vagyok és nyugodt.
Összekapaszkodott mélyszínű látomás-
Vastag szürke felhők
Közelednek,
Beszükül a Tér
Hol eső ,hol hó szemez…
A természet ,akárcsak az Élet
Gondosan formálja
Érző –Értékjátékait.
Csak Életet ráz a
Kavargó csepp-zuhatagba,
S pehelytáncba esztergálja
A hidegbe pörgött
Csendes magányt.
Kitisztult már a tekintet,
Világfényt kutat.
Nézem Krisztus arcát,
Tünődöm…
Vajon miért észak felé fordult?
Arra van Isten?
Én csak magamraszövöm
A gondolatot és
Fázósan összehúzom kabátom.
Most se tudom,hogy mi nyugtatott meg
Ezen a kopár helyen:
A megszülető hópelyhek tánca
Vagy
Egyszerűen :Hinni fogok?
(Paphnutius-Thaisz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése