Falevél haldoklott! Utolsó erejét összeszedve, a régi nyár emlékét, melegét felidézve szívében és minden testrészében, halkan suttogta Hóvirágnak - Én meghalok, de Neked élned kell! Élned kell, és gyönyörű fehér tavaszi öltözékedben új reményt kell adnod minden kedves kis életnek ezen a vidéken! Tudasd velük a Tavasz közeledtét, és add át végső üzenetemet! A meleg napocska rövidesen elkergeti a zord Telet minden nyomával együtt - és a Nyár sosem ér véget!
Azóta a hóvirágok pompás fehér ruhájukon minden reggel apró gyöngycseppekkel ébrednek! Mindenki úgy gondolja - ezek harmatcseppek - pedig könnycseppek - a szerelem - a fájdalom - a hála könnycseppjei!
Ilyenkor Hóvirág siratja szerelmesét - Falevelet!
(Fazekas Miklós:Hóvirág és Falevél-részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése