Téli sorok
...Nem teszek
egyebet, csak bámulok ki az ablakon.
Nézem, ahogy a
hatalmas hópelyhek kalandozva zuhannak alá és érzem, hogy a tegnap mába
gombolja a gyönyörű, fehérbe öltözött világot. Minden fa, minden levél megadja
magát a fehérnek, a hidegnek, a jégtüskének. Alig van ember az utcán, talán
pihennek, talán bentről figyelik a változást. A szemben lévő panelházak,
amelyek múlt hónapban szürkék voltak, mára már díszben csillognak, a
kivilágított ablakok nem engedik még a mai nap, hogy előkerüljön a mindennapi
szürkeség. Januári melankólia? Most csak nézem a hófehér kalandozást és arra
gondolok, hogy fordult egyet az Idő kereke bármennyire is havas és jeges ez a
nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése