2007. december 1., szombat

Mese


Pehelynyi élet




Táncoló gyémánttestű hópehely végtelen utazásba kezdett.
Csillogó kristálykabátkában perdült táncra, karját kitárva zuhant az ismeretlen semmibe. Néha összekapaszkodott társaival, de mégis a Jeges Szél hátán érezte jól magát, aki szeszélyesen röpítette, mint apró mozaikot.
Behunyt szemmel keringett az éterben, zsibbadt boldogsággal, fáradhatatlanul utazott a hidegen csillogó fényösvényen. Piciny kezét szívére szorította:
-Mit nekem a Élet haláljátéka,ha megérinthet a Sors gyönyör-ritmusa…
Egyszer csak…furcsa, kristályremegést érzett és csendben olvadva gurult végig egy Lány kipirult arcán…



Nincsenek megjegyzések: