Pehelynyi
élet
Csillogó kristálykabátkában
perdült táncra, karját kitárva zuhant az ismeretlen semmibe.
Néha összekapaszkodott társaival, de mégis a
Jeges Szél hátán érezte jól magát,
aki szeszélyesen röpítette, mint
apró mozaikot.
Behunyt szemmel keringett az
éterben, zsibbadt boldogsággal,
fáradhatatlanul utazott a hidegen csillogó
fényösvényen
Piciny kezét szívére szorította:
-Mit nekem a Élet haláljátéka,ha
megérinthet a Sors gyönyör-ritmusa…
Egyszer csak…furcsa,
kristályremegést érzett és
csendben olvadva gurult végig egy
Lány kipirult arcán…
/Forró Hajnalka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése