Tudta, hogy nincs megállás, nincs
pihenés, nincs menekvés az emlékek
árnyékában. Nem merte hangosan
kiejteni, félt, hogy meghallják.
De tudta, hogy élni akar és az élet
Feledés lehet a megújulásban.
Egy fa alatt ült és a görcsös
mozdulatba révült akácokat nézte
némán, hosszan. Komor volt a pillantása,
megtört lélegzetét elnyomta a fa árnyéka.
Felnézett, sajnálta, hogy lent van,
és nem tud menekülni.
Ott volt mellette a boldogság, de behunyta
a szemét, mert tudta, hogy várják és szeretik.
Szólította a zajtalan felfordulás, a
megfordított világ, a Te meg Én,
a megrövidített percek suhanása.
Észre sem vette, hogy szólították.
2 megjegyzés:
Érdekes ez a Phaedra-világ!Ha megengeded elvinném magammal a bloglinket.Megy a privi!
Örvendek ,hogy tetszik az oldal.Köszönöm figyelmedet.Ok!
Megjegyzés küldése