2007. december 28., péntek

Lélek kottán...

Kósza gondolat

Lélek kottán e kósza dallam,
halk zsongást fakaszt síri homályban,
szomjat oltó olvadt krizmát szűrök,
s könnybe fúló dacot nevetek.

-Íme lényem ez, amely végtelen
üdvnapokat gyűjt ma kéretlen,
szófáklyák lángjából síri földön
gondolatot dívik észrevétlen.
Nem élhetek fagyban, árnyékban,
elvesznék avatatlan homályban,
míg párkák fonják a fonalat,
felölel a szó és a gondolat.



Nincsenek megjegyzések: