Hangulat
Hideg reggeli szél
áthatol a pirkadat
semmi-repedésein,
ruhám szélébe tép.
Hajamba gyémántot
fésül az Idő
és vigaszrongyaiba
burkol az eljövendő.
Csak valami fakó színe
maradjon a képeknek,
hogy éveim lapjaival
körbetekerjem lelkiismeretem,
mint szavát ismétlő
zokogó kisgyerek,
ki maga körül tapos ösvényt
és forog körbe-körbe
Egyedül,
hogy ne lássa senki sem…
2007.11.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése