2007. október 20., szombat

Neked


A hattyú

Megmerül fehéren
a tó langy vízében
és rebben szárnya.
Siklik egy hattyú a szélben,
s szárnya kitárva,
csendjében,
oly búsan lebegő.
Lelke szántja a
Végtelent,
röpte a hullámok fölött
állandó keresés.
Hullámok halála
fájdalmas követés
szenvedést szülő égés.
Tajtékos habok
jönnek feléje sietve,
némán vándorolva,
de megőrzi uralmát
Hisz ő a vitorla
  a hullám taraján.

2007.augusztus.04.



Nincsenek megjegyzések: