Gyöngéden kísérte útjára...

Útravaló

Úgy jött felé, hogy nem zavarta létét,

pillekönnyű léptekkel állt mellé,

átölelte, mint kisdedét az anyja

és útjára igaz szívvel engedé .

Betlehemmel öltöztette lelkét,

batyujába kötözte kenyerét,

felhő cseppjeit is mellé övezte,

hogy fölötte tiszta maradjon az ég.

Gyöngéden kísérte útjára,

akár érzelmet az elvont gondolat,

s úgy melegítette életét,

mint lélegzetben föltámadt madarat,

mely gyógyultan röpült tenyeréből  tova.

Belétemette szívét, mint szegény nincstelen,

de tudta,hogy könnyeit már

soha nem issza föl a végtelen…

 

2012.11.04.