...Nékem zenéli

Így is létezhetnék

Tovafuthatnék,

megváltozhatnék, de

hangszerbe zárt

múltunk parazsa,

mi örökbe zárta a percet,

amikor rácsókoltam lelkem

egy érző szívnyomra,

mely akkor is szeretett,

amikor halkan és titokban

temetett,

s mely akkor is engem próbált,

amikor átmentem azon

a kicsiny,furcsa hídon,

hol halk szavú árnyak

várták és fájták,

a legelső és utolsó

Ténylegfelvonást.

Úgy létezhetnék,

ahogy szeretnéd-

ahogy elképzeltél

lelked belső felével,

mert szabadság nyerten,

megtelik a legelső ladik,

s hangomat adja,

 égnek írt dalodnak,

a nyugati szélnek,

mely nékem zenéli bánatát,

vagy vonuló suttogását,

ha a kék hegyek mögött

elvonul a nap…

Tovafuthatnék,

de kettő közül

én csak az egyik vagyok,

ki égi vándorként is,

Őt keresném,

Őt, ki mögötte vagyok,

és Ő énmögöttem,

ki tudja, hogy

álomban suhanva fénylek,

s ha égiekben ér a végzet,

a fény belém táncolja,

percem s számadásom,

melyet megérlel az Idő,

ha egyedül,  mesélek

múltam szikrázó cseppjéről.

Elfuthatnék,

de maradok,

hiszen a Fény él,

és, ha néha beborulna is az ég,

megtalálnád rejtekét

pupillámon…

2011.02.20.