Délutánban
Csak álltam
a pillanat
meghitt csendjében,
s velem született jelenem
hűségével együtt
indultam el
a mozduló időben.
Eltemetettnek
hitt szavaim,
visszhangba oldották
mélybe nyújtózó
gondolatom,
s csillogó cseppjei,
megtelepedtek arcomon,
mint ablakon
beköszönő
fény alakod…
2010.12.19.
De szép vers! A kép is.
VálaszTörlésszép hangulat...
VálaszTörlésOlvaslak és elmélázok én is "eltemetettnek hit szavaidon", hogy ezúttal egy kissé hosszúra sikeredett ez az utóbbi "csend pillanat"! :-)
VálaszTörlésJó, hogy itt vagy újra!
Kedves Éva:)
VálaszTörlésKöszönöm,boldoggá tesz,hogy itt vagy...
...csak megcsillant egy fénysugár az ablakon.
VálaszTörlésKöszönöm kedves Shushana,értő figyelmedet!
Kedves Karesz,
VálaszTörlésKöszönöm szavaidat és látogatásodat.
Ablakra tapadt
VálaszTörlésCsilingelő kristályok
Dallamot zengnek.
M
Lélegzettel fest
VálaszTörlésa párás ablak, rajzát
feldarabolja.
Egyenletesen élesednek az ábrák...
Kedves M, köszönöm a szép haikut.