2010. szeptember 10., péntek

...csak ült



Töprengés

Csak ült,
és, mint életében annyiszor,
várta az utána érkezőt,
a zavaró koslatót,
a redőzött percet,
a rázúduló ismeretlent,
egy fájó, végtelen,
fekete fehér álmot.
Ott ült egyedül,
és várta,hogy az álom
megszínesedjen…

2010.09.10.



dátum:

4 megjegyzés:

  1. Névtelen2010. szeptember 11. 9:55

    Ismerem az érzést,
    és
    gyakran vágyom én is ilyesmire...

    M

    VálaszTörlés
  2. Raindrop2010. szeptember 16. 15:01

    Csodálatos a fotó ezzel a verssel.
    Minap én is ezt éreztem, egyedül ülvén az egyik mólón...

    VálaszTörlés
  3. Pamlerva2010. szeptember 16. 22:57

    Kedves M'
    Néha a csend harmóniát teremt bennünk.Ezért van szükségünk rá...tudom,hogy léteznek emberek,akik ezt megértik...

    VálaszTörlés
  4. Pamlerva2010. szeptember 16. 23:07

    Kedves Raindrop'
    Hatalmas kavalkád a Csend, de jó elmélyülni benne és várni a következő mozdulatot...vagy csak egyszerűen létezni...csak úgy...
    Örvendek,hogy meglátogattál:)

    VálaszTörlés