Ma este
Megpihenek
a sarki lámpások
fényében,
s zajtalan
leheletfonások
kapaszkodó indáiba
takaródzva várom meg
a piszmogó reggelt.
Bennem koslat
csended által horgolt
vézna álmom,
átlátszót ásít,
míg megnyugodva,
ajkad szögletére
piciny mosolyt
csábít…
2010.08.21.
Fájdalmat érzek ebben a szép versben...
VálaszTörlésKedves Málna!
VálaszTörlésGondolatot gondolatra halmoz a sűrűsödő alkony és néha hajlamossá tesz,hogy megállítson az utcasarkon.Néha megengedem,hogy belémlessen a napi fáradság,de tenyeremből ellenzőt tartok,mint nappal és holdúton továbbindulok...tudom,hogy mindig vár egy következő nap.
Erika...köszönöm,hogy itt voltál.
Szeretettel:Hajnalka
Pislákoló csendremények,
VálaszTörléshalkan kopogó léptek,
végül mind-mind
hazatérnek,
s lassan kihúnynak
az éjszakai fények...
M
...lassan kihunynak
VálaszTörlésaz éjszakai fények,
s elmélkedés közben
karjába vett álmod,
rám simítja árnyát.
Eggyé forr a felleg-árnyék,
de fordul a Hold-kerék...
Kedves M!
Örvendek,hogy ismét olvashatom verseidet.
Szeretettel:Hajnalka